hallstatt-668698_1280 (1)Az egyik ismerősöm pár évvel ezelőtt elég nagy bajba került. Nem tudta, hogy mi tévő lehetne?. Sokan nem is gondolták volna, hogy ilyen rossz a helyzet nála.

Nem ő az egyetlen, aki hitelt vett fel, és ez miatt került nehéz helyzetbe. Egy nagyon helyes kis virág boltot üzemeltetett a férjével. Persze normális esetben, a férjének is lenne munkája, de őt elbocsátották az állásából. Így maradt az egy munkahely, ami viszont nem hozott annyit, hogy elég legyen a megélhetéshez. Hónapokon keresztül várták a csodát, hogy majd most jobb lesz, könnyebb, de mégsem. Hullámok voltak, amikor alkalom volt rá éppen, mint anyák napja, nőnap, vagy ballagás, de ez kevés volt. Végül vagy 15 év munkáját feladva, úgy döntött, hogy bezárja a boltot. Nem tudott mást tenni.

Tovább a cikkre

Végre itt a tavasz

flower-646127_1280Már nagyon vártam, hogy végre vége legyen, a hosszú, unalmas, fázós télnek, és végre tavasz legyen. Nem szeretek fázni, így a telet sem szeretem.

A munkahelyem, minden hónapban egy alkalommal szokott rendezni buszos kirándulást valamerre. Még olyan nem volt, hogy a busz ne telt volna meg. De a későbbiekben még írok erről.

Tovább a cikkre

Gasztronómia kicsit másként

Megszokhattuk már, hogy mindig találkozhatunk új dolgokkal a gasztronómia területén. Már hazánkban is, fogyaszthatunk más népcsoportokhoz tartozó, és az ő kultúrájukra jellemző ételeket, vagy ihatunk olyan italokat, amiket, régebben csak filmeken láthattunk. A vállalkozó kedvű emberek, ezeket rendre ki is próbálják, megkóstolják. Sok esetben szinte számunkra elképzelhetetlen kombinációkkal találkozhatunk ami az összetételt illeti ezeknél az ételeknél, vagy italoknál. Aki viszont vesz a bátorságot és belekóstol, sokszor kellemesen csalódik, és egy igazi ízélménnyel lesz gazdagabb.

Tovább a cikkre

Gyerekkorom egyik legjobb barátja

girl-636874_1280Most biztosan arra gondoltok, hogy ki volt, a legjobb haverom. Pedig én most nem egy ember barátról szeretnék mesélni…

A barátok jönnek, mennek

Míg az ember életében, a barátok néha eltűnnek, sokszor érdekből vannak csak velünk, addig egy kutya nem ilyen. Az én egyik legjobb gyerekkori barátom, Bumeráng volt. Tudom, vicces neve volt, de így hívták. Amióta az eszemet tudom, ő mindig itt volt. Szinte vele tanultam meg járni. Számos történetet is mesélt anyám, hogy hányszor belekapaszkodtam Bumeráng szőrébe, ha elestem, és hogy fel tudjak állni. Soha nem bántott még rám sem morgott. Ahogyan nőttem, úgy töltöttem egyre több értékes, és hasznos időt vele.

Tovább a cikkre